A kormány módosította a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvényeket. A jogszabály – többek között, de nem kizárólagosan – kimondja:

– az eddigi évi legfeljebb 250 óra helyett 400 órára, tehát 50 teljes munkanapnyi időre emelhető a kötelező túlóra Magyarországon;

– 36 hónapra bővül a munkaidő-keret (amely azért fontos, mert akár 3 évet is kell várni a bérekre);

– visszaélésszerű alkalmazása tömegesen megfoszthatja a munkavállalókat a munkaidő-beosztástól eltérő, rendkívüli munkaidőre járó bérpótléktól.

Amiért kizsákmányoló ez a jogszabályi rendelkezés: családok éve helyett rabszolgák éve?

Alapvető garanciák hiányoznak a munkavállalók védelmében.

Még ma – gazdasági konjuktúra idején – is a munkavállaló számos okból kiszolgáltatott a munkáltatónak. A mindennapokban ez a jogszabály hatalmas túldolgoztatáshoz vezet. Egy munkavállaló könnyen kerülhet az utcára, amennyiben nem vesz részt az „önkéntes” túlmunka-vállalásban. Kifejezetten cinikusnak tartja a Társadalmi Szolidaritás Szabad Szakszervezet azt a hangoztatott kormányvéleményt, hogy akinek ez nem tetszik, mondjon fel. És a hosszú évek után járó többletet veszítse el a dolgozó? Arról nem is beszélve, hogy vidéken egyáltalán nem olyan könnyű megfelelő, stabil munkahelyet találni. Partnerünk a Vállalkozók Szövetsége is erkölcstelennek tartja ezt a hozzáállást, hiszen a munkáltatónak nem feltétlenül érdeke a fáradt, kizsigerelt dolgozók foglalkoztatása. A kormány nem kíséri figyelemmel, az üzemi balesetek számának emelkedését, a termelékenység csökkenésének mutatóit stb.

Lássuk be, hogy a kormány tulajdonképpen visszatért a hatnapos munkahetekhez, pedig a világ – éppen ellenkezőleg – a heti munkaidő csökkentése felé halad.

Ráadásul a munkavállaló nem elég, hogy többet fog dolgozni, de kevesebb pénzt is fog kapni. Miért? Mert ezeket a túlórákat szabadság-megváltással is elintézhetik. Amikor amúgy sincs munka – a munkáltató csak kiadja szabadságban a ledolgozott napokat a dolgozónak. Továbbá a munkaidő-beosztásnak a jogszabályba most bekerülő módon történő módosítása alapján végzett munka nem minősül rendkívüli munkavégzések, a munkavállaló hozzájárulásával módosított beosztás alapján végzett munka: rendes munkaidő. Az a munkavállaló, aki hozzájárul a beosztás módosításához, egyrészt lemond a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlékról, másrészt ez a munkavégzés nem számítható bele a rendkívüli munkaidő most bevezetendő, 400 órás kvótájába sem.

„Bár a munkavállalóknak nem állna érdekében, hogy lemondjanak a rendkívüli munkaidő után járó bérpótlékról, félő, hogy megfelelő garanciák hiányában erre a jövőben már tömegesen kerülhet majd sor. Ez akár meg is szüntetheti a beosztástól eltérő, rendkívüli munkaidő intézményét a vállalatok gyakorlatában” – fogalmaz a HR-szakember.

Érvényes? Nem érvényes?

A kormány mindenáron ragaszkodott a jogszabályok meghozatalához, így 2018. december 12-én a parlamentben – botrányos körülmények között – a Fidesz–KDNP kétharmados többsége áterőszakolta a jogszabályt.

Vitán és minden kétségen felül áll, hogy a szerdai parlamenti ülésnap nem volt törvényes, az ott elfogadott jogszabályok közjogilag – elvileg – érvénytelenek ezért:

– (előzőleg) a parlament nem szavazott külön-külön az ellenzéki képviselők módosítóiról, hanem bizottsági indítványban, egyetlen gombnyomással söpörte le őket, ami egyértelműen házszabályellenes;

– (előzőleg) az ellenzéki képviselőktől a házelnök megvonta a véleményük kifejtésének jogát, és nem adott szót neki, noha a házszabály erre kötelezte volna.

– a levezető elnök nem a pulpitusról vezette az ülést, noha a házszabály világosan arról rendelkezik, hogy ebben az esetben az ülés megszakad;

– a teremben illetéktelenek tartózkodtak, például Orbán Viktor testőrei, akik – mivel a szavazógépek különös okból a képviselői azonosítókártya nélkül működtek – akár maguk is szavazhattak;

– olyanok is szavaztak, akik nem is voltak a teremben, például Gyurcsány Ferenc, aki nevében nyilvánvalóan másvalaki nyomott gombot, jelesül igent a túlóratörvényre.

Cui prodest? Kinek az érdeke?

Ahogy Seneca találóan megjegyzi: cui prodest scelus, is fecit, azaz akinek a hasznára van a bűntett, az a tettes.

A kormány előszeretettel takarózik a német multikkal (autógyárakkal), hogy támogatták a rabszolgatörvény megszavazását és bevezetését. Ugyan az autógyárak hivatalosan nem nyilatkoztak az ügyben, nyilván a Mercedes, Audi, Suzuki stb. cégeknek kapóra jön a túlóra-emelés, de nem is probléma minden hónapban kifizetni a béreket, a juttatásokat. De mi van az állammal?

A magyar állam, hogy pénzhez jusson már államosította az önkormányzatokat (elvonta a pénzkeretüket is, hogy az állam kezelhesse azt, így pl. nincs évvégi, előrehozott fizetés sem a köztisztviselőknek.). Az egészségügyben már most is a túlórákat akár félév „késéssel” fizetik ki. A Társadalmi Szolidaritás Szabad Szakszervezetnek az a véleménye, hogy a munkaidőkeret- és a túlóra-emeléshez az államnak komoly érdeke fűződik: köztudott, hogy az államhoz kötődő munkahelyeken: egészségügy, oktatás, nagyon magas a munkaerőhiány, továbbá az állam – a jogszabály adta keretek között – igenis húzza a bérek és más juttatások kifizetését, amelyek amúgy is jóval az elvárt színvonal alatt van.   

Hova vezet ez?

A TSZSZSZ meg van győződve arról, hogy – paradox módon – a jogszabályban foglaltak az államigazgatásban, egészségügyben, oktatásban, szociális és ipari ágazatban és számos helyen további munkaerőhiányhoz fog vezetni, mivel az emberek nem akarnak majd még többet dolgozni az ellehetetlenülő munkakörülmények között – éhbérért, amelyet még ki sem fizetnek, csak évek múlva.

Fokozódni fog az elvándorlás az országból: ma már a fiatalok több, mint fele nem kíván itt élni, ha elvégezte az iskoláit.

Tovább fognak emelkedni a munkahelyi balesetek, amelynek következtében számos munkavállaló fogja elveszíteni részben vagy egészben a munkaerejét.

Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy Orbán a napokban bejelentette, hogy megemelnék az öregségi nyugdíjkorhatárt 72 évre. Mindezt tennék úgy, hogy számos olyan régió van Magyarországon, ahol az emberek a születéskor várható élettartama nem is éri el a 72 éves kort.

Mit tehetnek a szakszervezetek?

Elsősorban egységesen szembe kell helyezkedni a jogszabállyal. Végig kell gondolnunk, hogy milyen (jogi) eszközzel mondható ki a jogszabály semmissége. Azonban ez nem elégséges. Hiszen a Fidesz–KDNP-tandem bárkikor újra beterjesztheti azt.

Tegyünk egy nagy lépést előre! Kérjünk segítséget az európai szakszervezetektől, szövetségektől! Meg kell mutatnunk, hogy erősek vagyunk és kiállunk magunkért! Kérjünk segítséget, kérjük őket a támogatásunkra, ha kell, álljanak ki értünk – szolidarítsanak velünk: mutassák meg, hogy akár sztrájkolnak is ezért. Legszélsőségesebb esetben, ha a kormány nem hajlandó tárgyalni, figyelembe venni a szakszervezetek észérveit, érdemes a nemzetközi szakszervezeti blokádról is elgondolkodni.

EGYÜTT MEGYÜNK!

Társadalmi Szolidaritás Szabad Szakszervezet (TSZSZSZ)

(A TSZSZSZ a Vállalkozók Szövetsége társadalmi partnere)