„Dinsznófejű Nagyúr (…) megöl, ha hagyom”

A kormány az EU-val (és más szervezetekkel) folytatott vitájában lépten-nyomon azt kommunikálja, Magyarország vezetése demokratikus jogállamot és berendezkedést képzel el hazánkban, és ezért is dolgozik.

 Az Orbán-kormányról sok negatívumot olvashattunk idáig is, azonban a Vállalkozók Szövetsége más oldalról is meg kívánja világítani a Fidesz-kormány tetteit.

Orbán azt mondja, a tetteit kell megítélnünk, mert az a fontos, nem a mondatait. Lássuk, hogyan építi a demokratúrát az Orbán-rezsim.

„Az aranyon ült”

Először is az Orbán-éra a munkahelyi ügyeket rendezte el: felszalámizta a szakszervezeteket (tehették, mert hagyták magukat), és nincstelen emberek százezreit végleg az ellehetetlenülésbe sodortak. Lehet azon vitatkozni, hogy meg lehet-e élni 47 ezer forintból, de arról már senki sem beszél, hogy a legtöbb közmunkás még ezt az összeget sem kapja meg, mivel részmunkaidőben foglalkoztatják, ennél fogva kb. 30 ezer forint jár havonta, amiből – gondolom – még „tisztességesebben” meg lehet élni, mint az eredeti összegből.

Azt persze nem firtatják, hogy a közmunkások bevezetése cégekhez a versenyt veszélyezteti: hiszen sokkal olcsóbb, szinte ingyen-munkaerővel látja el a kormány a „baráti” cégeket, ez mennyiben segíti a vállalkozásokat abban, hogy felvehessék a versenyt az előnyben lévőkkel szemben? És persze mennyire jogszerű az egyenlő munkáért – egyenlő bért-elvét tekintve? Félreértés ne essék, a Vállalkozók Szövetsége hisz a versenysemlegességben és a munkabérek egyenlőségében amennyiben azonos munkát végzőkről van szó. Nos, úgy tűnik, a kormány nem hisz ebben.

A versenysemlegesség lebontása megjelenik az Orbán-rezsim monopolista gondolkodásában is: újfent „baráti” cégek és elvtársak szereznek meg milliárdos üzleteket, kiszorítva másokat: a dohányárusítás és a MÁV-restik esetében is ez történik. Nagyon érdekes, hogy az Orbán-rendszer azokat az üzletembereket és cégeket „szponzorálja”, akik, amelyek a rezsimtől is jobbra, mondhatni szélsőjobbra állnak (lássuk be, a kormánytól szélsőjobbra állni nem is olyan könnyű…).

Hasonló problémákat vet fel a nagyszerűnek beállított SZÉP-kártya és Erzsébet-utalvány is (olyannyira, hogy már az EU foglalkozik az üggyel).

Miután a kormány a politikai és gazdasági életben a lényeges és ártalmas beavatkozásokat meglépte, elhatározta, az állampolgárok különböző szabadságjogait „fosztogatja”, relativizálja.

„Add az aranyod, aranyod.”

A kormány – mivel képtelen ésszerűen gondolkodni a gazdasági folyamatok kapcsán – mindent akar, de azonnal. Adókat vet ki (melyhez persze joga van) és büntet, mert azokból is bevételt remél.

A Vállalkozók Szövetsége szerint ugyan nem törvénytelen, de legalábbis erkölcstelen az, hogy a kormány a büntetéseket a költségvetésben kalkulálja, amely azért lehet probléma, mert a vállalkozó és az állampolgár hajlamos arra, hogy azt gondolja, a rendőrség, a NAV és más szervek a büntetések kiszabásakor nem az együttműködésre törekszik majd, hanem a bevételek realizálására. Az adók és a járulékok behajtása terén ez a szemléletmód azért is hibás, mert más jogszabályok szerint a NAV (régebben APEH) a büntetéssel nem veszélyeztethetné a vállalkozás további tevékenységét, hiszen ezzel az állam további bevételektől eshet el, de úgy tűnik, manapság ez nem szempont. Az Opten szerint a tavalyi évben rekordszámú felszámolás volt a magyar cégek között. 

Miután a vállalkozások nagyarányú csődje a munkanélküliség további, nagyarányú duzzadásához vezetett, ezért a rezsim célkeresztjébe saját polgárai kerültek. A gazdasági menekültek szlovák (és más) rendszámú autókkal közlekednek, gondolta az egyik okos fideszes, nincs semmi gond, adóztassuk őket.

Ebben csak két probléma van: az egyik, aki elmenekült gazdaságilag, hamar „állampolgárilag” is, ami azt jelenti: nem csak a cégeit, vagyonát vitte el az országból, hanem gondolkodik azon, ő maga is távozik, nem kell kifejteni, hogy ez gazdaságilag mit jelent.

De van egy másik probléma „a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmasak arra, hogy sértsék a tulajdonhoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot, s közvetlenül veszélyeztessék a tisztességes eljárás jogát” – mondja az ombudsman.

„Te szivedet serte védi”

A kormány beterjesztette az új, örökléssel kapcsolatos jogszabályokat. Gyermektelen házasságokban a jövőben az özvegy csak részben örököl, a vagyon lényegében felét az elhalt szülei fogják megkapni a törvény hatályba lépése után. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben az „özvegy” szó nőkre vonatkozik általában, jelentése: „nő, akinek a férje meghalt” (Kislexikon). (Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy férfi nem lehet özvegy.)

A jogszabálytervezet szerint az özvegy ezentúl az utolsónak megszerzett lakóingatlant és a benne lévő ingóságokat örökli, minden más vagyontárgyon osztoznia kell az elhunyt szülőjével, ez azt jelenti, hogy az özvegyi korlátlan haszonélvezet elvész a vagyon felett.

Magyarországon nagyságrendileg több női özvegy van, mint férfi, tehát ez a szabály a nők számára hátrányos lehet.

Mindannyian ismerjük azt a családi történetet, ahol a házaspár évekig dolgozik, majd a férj a hajtás vagy betegség miatt – elhalálozik. A feleség segítette a férjet a munkájában: ő is dolgozott (nem egyszer ingyen a vállalkozásban), ellátta a háztartást (Magyarországon mind a mai napig a társadalom nem értékeli a nők „második műszakját – otthon), ő maga is számtalanszor lemondott igényeiről – előtérbe helyezve a vállalkozást.

Ez tehát azt jelenti, az életben maradt özvegy nő munkája legalább olyan értékes a létrehozott vagyonban, mint az elhalt fél tettei és önfeláldozása.

A nők tehát nem elég, hogy az élet számos területén hátrányban vannak: hátrányban vannak a parlamentben és a politikában (a politikában minél magasabb szinten tekintünk szét, annál kevesebb nőt találunk), a gazdasági életben (azonos munka, képzettség és gyakorlat mellett a nők akár 25-30%-kal (!) is kevesebbet kereshetnek, mint férfitársaik hazánkban, nem beszélve a gazdasági élet vezető posztjairól: lámpással kell nőket keresni ott), De joghátrányba is kerülhetnek: az özvegysége kapcsán a közösen megszerzett vagyontárgyakra vonatkozó jogát sem ismerik el, ill. ennek kapcsán a vagyontárgy megszerzésére tett erőfeszítéseit.

„Neked minden álmod süket”

Más, a magánéletet érintő ügyekbe is beleszól közvetve vagy közvetlenül a kormány: ellehetetleníti a családok személyes kapcsolattartását a magas utazási költségekkel, az egészséghez és a legmagasabb szintű orvosi ellátáshoz való jogunkat is csorbítja azáltal, hogy szétzúzza a társadalombiztosításon belül az alap- és szakellátást, mert kontroll és nyakló nélkül engedi a részleges privatizációt, anélkül, hogy ebbe a magyar állampolgárok beleegyeztek, vagy támogatták volna.

A társadalombiztosítás egészségügyi ellátásának szétesése és kiüresítése megkezdődött tavaly egy kormányrendelettel, melynek az volt a lényege, hogy a cégek korlátlanul adójóváírást kapnak, amennyiben az egészségügyi ellátást biztosítják dolgozóiknak.

De mi lesz a munkanélküliekkel? A szegényekkel? Azokkal, akik még vagy már nem aktív korúak? Hiszen ez a folyamat oda vezet, hogy a biztosítók le tudják halászni a jól fizető, kis kockázatú betegeket, a társadalombiztosításnak meg maradnak azok, akik a biztosítóknak értéktelenek? Ez a társadalombiztosító végleges csődjéhez vezet. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban több, mint 20 éve küzd legalább részleges társadalombiztosításért a Demokrata Párt, nagyon komoly gazdasági terhet jelent, de hatalmas politikai siker lenne – Magyarországon pedig fel akarják számolni mindezt…

„A vérem hull, hull, egyre hull,

Messziről hívnak, szólongatnak”

Még persze sorolhatnánk, hogy az Orbán-rezsim miért épít demokratúrát: olyan társadalmi csoportot akar kizárólagosan támogatni – mint az ország politikai erejét, amely politikailag, gazdaságilag nem bírja más társadalmi csoportokkal és (jogos) igényekkel a versenyt, e lépésével alapvető demokratikus intézményeket és gondolatokat vág sutba, ilyeneket, mint szabadság, egyenlőség, testvériség.

A gazdasági élet területén monopóliumokra törekszik, ezzel segítve a „barátokat”, végül az állampolgárok magánéletébe is radikálisan beavatkozik: kezdve a hálószobától az életvezetésig, a gyermekvállalástól a vallásig.

Forradalmat élünk: a középkor győzelmét a modern kor fölött…

„Téptem, cibáltam. Mindhiába.

Aranya csörgött. Nevetett.”

(Karikatúrák: Négy madár és Fungi blogjai, idézetek: Ady Endre: Harc a Nagyúrral)