A Bajnai-kormány parlamenti eskütétele után sorra jelentik be a szakszervezetek a tiltakozásukat és sztrájkokat, mert nem értenek egyet a Bajnai-csomagban szereplő megszorításokkal. Végül április 14-én olvashattuk is, hogy „Gaskó (VDSZSZ) mindenkit sztrájkba hív”: „az érdekvédelmi szervezet felhív minden munkavállalót: aki nem ért egyet a kormányzati csomagban szereplő megszorításokkal, csatlakozzon a vasutasokhoz, és éljen törvényadta lehetőségével”.

És igen, Gaskónak igaza van, minden munkavállalónak törvényadta joga a sztrájk. De vajon törvényadta joga egy társadalmi érdekvédelmi szervezetnek a rombolás és az együttműködés teljes hiánya? Talán igen.

A szakszervezetek egyes vezetőitől azt halljuk, hogy a családok, a munkavállalók azok, akik viselik a terheket. Minden bizonnyal, miként minden más társadalmi csoport is.

Igen, a vállalkozók is - noha az elmúlt 20 évben az éppen regnáló kormányoknak mindig sikerült elérniük azt, hogy a közvélemény a vállalkozó kifejezést szitokszónak tekintse -, mi, vállalkozók is viseljük a terheket, sőt!
A vállalkozó felelőssége nemcsak az, hogy életben tartsa családja megélhetését a vállalkozásán keresztül, de továbbra is biztosítsa a munkahelyeket a munkavállalóknak. Persze, ez – jelenleg – csak kisebb-nagyobb sikerrel kecsegtet, de mégis, a vállalkozók alapvetően erre törekszenek, mert a munkavállalóikat nem tartják alapvetően az ellenségeiknek, noha számos társadalmi szervezet visszamaradt káder-vezetője ezt sugallja immár évtizedek óta!

Mindamellett, hogy a fejlett ipari országokban is komoly problémák vannak, az emberek nem sztrájkoltak, vagy fenyegettek munkabeszüntetéssel a szakszervezetek, hanem megpróbáltak együttműködni, hogy minél több munkahelyet tartsanak meg: lemondtak a fizetésük egy részéről a dolgozók, hogy mások is dolgozni tudjanak, tiltakoztak a gyárbezárások ellen stb., de egyik nyugati szakszervezet sem hirdetett sztrájkot...
Persze, erre mondhatja bárki, hogy na igen, de náluk nem is olyan rossz a helyzet, mint nálunk. Még ez is igaz, de ha így van, akkor nem lenne jobb még erősebben összekapaszkodni és együtt (előre)lépni?

Vagy nem is erről van szó? Mindössze csak arról, hogy egyes szakszervezeti vezetők ki akarnak szolgálni politikai igényeket és akaratokat? Ha így van, miért nem veszik észre: a „minél rosszabb – annál jobb” elve itt nem érvényesülhet?
Egy politikai erő hatalomra jutása nem lehet ellentétes az össztársadalmi érdekekkel, ha igen, akkor az már rég másról szól: nevezetesen a demokrácia teljes hiányáról.

Kérjük, hogy mielőtt sztrájkolnának a munkavállalók, gondolják végig, mit vagy kit szolgálna egy sztrájk, és kibírja-e ezt a magyar gazdaság? – teszi fel a kérdést a Vállalkozók Szövetsége.